8. 장

Ültünk egymással szembe. Egyikünk se szólalt meg, és emiatt egy pillanatra elfelejtettem, hogy egy mocskos féreg elvette tőlem azt a kincset, amit édesanyám adott nekem születésemtől kezdve.

Nem nyúltam a gőzölgő kávéhoz, amit Daehyun tett elém, pedig megcsapta az orromat a frissen őrölt kávébab illata, amitől összecsordult a nyál a számba. Azonban nem tudtam se italt, se ételt magamhoz venni.
Kezemet a térdemen pihentettem, és a szoknyámon lévő fehér rojtokat morzsolgattam az ujjaim között. Végig figyeltem a gőzölgő kávét, arra koncentrálva, hogy ne pillantsak fel Daehyunra.
- Itt maradhatsz addig, amíg szeretnél. – szólalt fel, majd letette az asztalra az üres kávéscsészét. Keresztbevetette térdén a lábát, és összekulcsolta rajta a kezét. Engem figyelt. A gondosan vasalt ruha teljesen ráillett. Azonban én elkaptam a tekintetemet. Nem szóltam semmit.
- Ugyan, kérlek.. Nem szeretnék rád szorulni.. – mondtam halkan. Azonban ő krákogott egyet, majd felállt. A kanapé mögött fel-alá járkált, lassan.
- Hiába látszom egy utolsó tapló görénynek, nekem is van szívem. Nem néztem ki Hyosungból, hogy ezt teszi veled. Tetszett, ahogy kiálltál magadért. Emellett nem gondoltam volna, hogy Kang edző ilyen dologhoz folyamodik… Mindenesetre, követem Yongguk példáját, és én is kilépek a csapatból. – mondta közömbös hangon. Ekkor én a hirtelen rám tört sírógörcstől kétségbeesetten felpattantam.
- Daehyun! Sunbaenim! Kérlek, ne lépj ki a csapatból! Ha Kang edző megtudja, rám fogja fogni..! – könyörögtem neki, szinte hisztérikus állapotban. A szívem majd’ kipattant a helyéről, remegni kezdtem. Azonban ő odalépett hozzám, és a vállamra tette a kezét. Óvatosan lenyomott a kanapéra, és leült mellém. Azonban én felszisszentem az érintésétől. Pont az érzékeny területet érintette meg.
Rám meredt, majd elsöpörte a hajamat a vállamról. Ott virított kéken-zölden Yongguk karszorítása.
- Ez is Kang edző volt? – kérdezte. Azonban én nem válaszoltam neki. Lehajtottam fejemet, ő pedig elengedte a karomat.
- Szóval Yongguk. Igazam van? – kérdezte. Ismételten nem válaszoltam, majd felállt. Eltűnt egy pillanatra, majd mikor visszatért, egy fehér dobozzal ült mellém. Vörös kereszt volt a dobozon. Elsősegélydoboz. Meglepődve meredtem a dobozra.
Ismét leült mellém, viszont most közelebb. Letette az asztalra a dobozt, majd felpattintotta, és kinyitotta a dobozt. Volt benne kötszer, géz, ragtapasz, vatta, krémek, fásli és fertőtlenítő. Már előre féltem.
Elővette egy vattát, és a fertőtlenítőt. A csúnya fertőtlenítős üveget kinyitotta. Azonnal megcsapta az orromat a tömény alkoholszag.
A vattára csepegtetett, majd felém fordult.
- Csukd be a szemedet. – mondta, én pedig követtem az utasítását. Megfogta hátul a tarkómat, és közelebb húzta az arcomat. Éreztem magamon a lélegzetét.
Óvatosan az arcomon lévő véraláfutáshoz nyomkodta az alkoholos vattát. Bizsergett tőle az arcom, az orromat irritálta a szag. Néha összeszorítottam a szememet. Nem volt annyira vészes.
Majd haladt lefele. Mind a két karomat bekente egy hideg krémmel, amitől tényleg jobb érzés volt a szorítás helye, tapintásra.
Ahogy haladt lefele, elérte a térdemet, combomat. A két térdemen vastagon állt a varr. Ezt lefertőtlenítette, majd vattát rakott rá, és körbetekerte gézzel. Fájt. A combomon pedig észrevette a többi sebet. Se szó, se beszéd, felhúzta a szoknyámat. Látszott a fehérneműm, amitől én hirtelen visszahúztam.
- Meg tudom csinálni … - mondtam halkan, azonban ő újra felhúzta a szoknyát.
- Nem vagy olyan állapotban. Kuss. – mondta közömbösen, mintha ez neki mindennapi volna.
Összesen, mind a két combomat számolva 12 seb volt rajtam. Ezeket lefertőtlenítette, nem rakott rájuk ragtapaszt. Végig a belsőcombomon pihent a keze. Mikor megmozdult a keze, rám nézett.
- Bent is van egy seb… Érzem. – nézett rám. Felpillantottam rá, és reflexszerűen összezártam a lábaimat, így a combom közé szorult a keze. Egymást néztük, a szívverésem hirtelen felgyorsult. Gombóc nyomta a torkomat, köpni-nyelni nem tudtam. Ő sóhajtott egy picit, majd szétnyitotta a lábaimat. Én azonban újra összezártam.
- Jieun, ne csináld már … Idegesít. Mellesleg, itt fogsz élni. Előbb-utóbb látjuk egymást fürdés közben. – mondta. Én hirtelen elvörösödtem, a tenyerem izzadni kezdett.
- Me.. Meg a francokat..! – mondtam dadogva, ő pedig elmosolyodott kicsit. Azonban ő hirtelen megragadta a lábamat, és lehúzott kicsit a kanapén. Óvatosan szétnyitotta a lábaimat, majd közémászott. Én vöröslöttem, mint a rák.
 A fertőtlenítővel óvatosan ráfújt a sebre. Ekkor hangosan felszisszentem. Iszonyúan fájt, amitől bekönnyeztem. Ismét fújt rá, és megindult a könnyem. Eltakartam az arcomat. Egyszerűen ilyen érzékeny ponton ki ne sírta volna el magát?
Mire felnéztem, már kész is volt. Megsimogatta a combomat, majd visszaült mellém.
- Sajnálom. – mondta egyhangúan, aztán gondosan elpakolta az elsősegélydobozba a cuccokat. Visszavitte, majd mikor visszatért, felkísért az emeletre. A szobám az ő szobájával volt szembe. Hatalmas volt, rendezett, tiszta és gyönyörű. Elbúcsúztunk egymástól, én pedig megköszöntem neki mindent. Az alvás is könnyebben ment, sírással vegyülve.

Egész héten nem mentem iskolába. Vártam, míg a 8 napon belül gyógyuló sebek lassan elmúljanak, és nyomot se hagyjanak rajtam. Lelkileg is próbáltam összeszedni magamat, amiben Daehyun rengeteget segített. Támaszt nyújtott, sírhattam a vállán. A nemi erőszakot roppant nehéz egy lánynak feldolgozni, főleg 16 évesen.
Egy pénteki esten azonban iszonyat rosszul lettem. Amióta megerőszakoltak, több mint egy hét telt el .. Azóta nem sikerült kipihennem magamat, hiába aludtam fél napokat. Iszonyatosan fájt a fejem.
Miközben mosogattam, rám tört a hirtelen rosszullét. A wc-be rohantam, és kiadtam magamból a reggelit. Csak én voltam otthon egyedül, Daehyun suliban volt.
Térdeltem a wc előtt, és támasztottam a fejemet, visszafogtam a hajamat. Néha köhögtem, és a belőlem kijött reggelit néztem. Reszkettem. Rossz gondolatok járkáltak a fejemben, amit azonnal lehúztam a wc-n. Nem akartam elmondani Daehyunnak.

Arcot és fogat mostam. A házimunka helyett inkább lefeküdtem pihenni a kanapén, azonban ebből alvás lett.

Valaki rángatni kezdett. Felriadtam.
- Ya! Miért alszol?! Áll a mosogatnivaló … - mondta morcosan Daehyun, miközben mellettem guggolt. Én óvatosan felültem, és a kómaságtól kettőig nem láttam. Ő leült mellém.
- Történt valami? Sápadt vagy. – kérdezte.
- Nem ..  – válaszoltam, azonban ő belém karolt, és a fürdőszobába vezetett.
- Fürödj le. Jobb lesz. – mondta. Nos, ebben igazat kellett adnom neki. Ő udvariasan kiment, én pedig nekivetkőztem.
Hamar elmerültem a forró, gőzölgő, habbal teli vízben. Elnyúltam a kádban, és behunytam a szememet. Elbóbiskoltam.
Azonban kinyílt az ajtó, és Daehyun jött be. Becsukta maga után az ajtót, én pedig magamra tereltem az összes habot. Rám nézett, majd odajött, és leült a kád peremére. Kezében két törülköző volt.
- Jobb valamivel? Hoztam fájdalomcsillapítót is, ha fáj valamid. – mondta gondoskodó hangon. Nem hallottam még így beszélni.
- Nem fáj semmim. Csak rosszul vagyok. – mondtam kicsit mosolyogva, azonban ez a mosoly nem változtatott semmin. Éreztem, hogy van valami. Kiült rám a fáradtság.
- Volt valami ma a suliban? – kérdeztem. Ő sóhajtott, majd jobb kezével megtámaszkodott a kád másik oldalán. Konkrétan fölém mászott a kádon. A gőz elillant tőlem.
- Ne terelj. – mondta közömbös tekintettel, aztán 2 másodperc fáziskéséssel már csak ajkait éreztem az ajkamon. Nem moccantam, nem mertem megmozdulni…